Röviden:               évszak:ősz

Név:Eszter                     Szín:bíborlila, fekete, piros, drapp

Kor:15                         zene:minden, ami jó

Lakik:Baja city                kaja:csípős és savanyú  

Született:1993. júl.13.        Nagyon utálja:vízpazarlás

Jelenleg: tanul (:P)           Van két teknőse és egy öccse.

Szóval...Ki vagyok én? Erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni. Ugyanis nemtudom, hogy ki vagyok. Mint ahogy az emberek igen jelentős része. Elmondtamhatom a nevemet (Szotyi), vagy hogy mit csinálok, kinek a gyereke/barátja vagyok, de azthiszem az nem igazi válasz. De ha egyszer rájövök, és az meg fog történni, akkor ígérem ideírom ama szent dolgot. Sőt, az egész világgal megosztom.

Azért pár dolgot el tudok mondani.

Optimista ember vagyok. Kivéve amikor nem, de próbálok az lenni.

Sokat gondolkodok róla, mi lehet az élet értelme. Találok is rá mindig valamit, merthát kell valamiért élni. Remélem találok rá olyat egyszer, ami igazán az. Sokszor vagyok elgondolkodva ilyeneken, ilyenkor olyan szokásos se hall-se lát fejet vágok.

Érzékeny embernek tartom magamat, van hogy nemlétező dolgok miatt is megsértődök. Ilyenkor vagy nem szólalok meg egy ideig, vagy (általában) nekivágom éppen a kezem ügyében lévő dolgot a legközelebbi falhoz.. Már haladásnak számít, ha megmondom mi bánt, vagy mi a bajom xy-nal. Általában véve mégis titkolom az igazi érzelmeimet. Ne kérdezd, hogy miért jó ez, egyszerűen csak ilyen vagyok.

Szívesen beszélgetek veled, bár néha elég zavarban vagyok. Van, hogy nagyon kommunikatív vagyok, van hogy nem szólok egy szót se. Szóval ha nem szólok hozzád, ne sértődj meg. Ezt magamnak is meg kellett szoknom. Sokszor  a hangulatomtól függ.

Szeretek sokmindent kipbróbálni, és ezekről el is tudom dönteni rögtön, hogy fogom-e folytatni, avagy nem.

Szeretek segíteni az embereknek.

Van, hogy néha elég hiperaktív vagyok, rohangálok össze-vissza, nyávogok, mekegek, ugatok. Nem vagyok én elmebeteg, csakhát valahogy ki kell adni a feszültséget. Ilyenkor érzem magam a legjobban, amikor úgymond hülye vagyok.

Sokszor önfejű vagyok, és a saját bőrömön tapasztalom meg a dolgokat. Hajlamos vagyok az önmarcangolásra.

A legjobban a barátaimmal érzem magam(mily meglepő módon), akikből nincs sok, de nagyon szeretem őket.

Szóval, azért most ne hidd, hogy kiismertél.