Kimondottan jó kedvem van, most, hogy otthon vagyok. Valaki mondja, h hogy lehet kíbirni, nem beszélni senkivel... De én tökre élvezem.:) Kellet ez az egyedüllét nekem most. Nagyon is. Leállni egy kicsit, és megszemlélni hol is tartok. Mondtam már, hogy milyen szeszélyes és szenvedélybeteg tudok lenni? Ha ilyen az ember, nem árt ha megáll néha, különben a saját érzelmei főzik meg vacsorára...

A "jólmondmegazigazathogyszájmaradjontátva" már megint az oldalamat fúrja. *csak nyugalom*

_________________________________________________________________________________